Fogszabi.com - Szótár

Fogszabályozási szótár

 

Aktiválás: a fogszabályzó aktív elemeinek cseréjét, illetve az aktiválható elemek változtatását jelenti. A rögzített készülékeken leggyakrabban a gumikat cseréljük (amelyek pompázhatnak a szivárvány színeiben). A drótligatúrákat is kell cserélni, illetve a megfelelő íveket kell időről-időre váltani.
Kivehető készülékeken a fémíveket kell kissé megformázni, hogy újra szorosak legyenek, illetve a fogak mozdulásának megfelelően a műanyag részből néha el kell csiszolni.

Bimaxillaris készülék: olyan kivehető fogszabályozó, amelyek az alsó és felső állcsont növekedését befolyásolják . A vegyesfogazati (tej+maradó) időszakban (8-12 év) használatosak.

Bracket (talp, tappancs): A rögzített fogszabályozó egyik alkotóeleme, amit a fogak felszínére ragasztunk. Készülhetnek: fémből, kerámiából, műanyagból, zafírkristályból. Feladatuk az, hogy a fogakat a kívánt helyre vezessék az ív mentén.

Gyűrű: a rögzített fogszabályozó egyik alkotóeleme. Leggyakrabban a hátsó őrlőfogakra ragasztjuk őket, körbeölelve azokat.

Ív: a rögzített fogszabályozó egyik alkotóeleme. A fogakra ragasztott bracket-ek résébe (slot) helyezzük. Anyaguk fém, leggyakrabban nikkel titán ötvözet, acél. A fogszabályozó e mentén mozdítja el a fogakat.

Lemez: kivehető készülék egyik típusa, mely a felső vagy alsó fogívre kapcsolható.

Lenyomatvétel: az az eljárás, amellyel elkészítjük a szájképletek negatív mását. Ennek során egy erre a célra alkalmas anyagot képlékeny halmazállapotban a lemintázni kívánt szájképletekre nyomunk és megvárjuk, amíg ott megszilárdul. Ezután a megkötött anyagot kiemeljük a szájból. Ezt kiöntve gipsszel létrehozzuk a szájképletek pozitív mását.

Ligatúra: a rögzített fogszabályozó egyik alkotóeleme. Készülhet gumiból (mely lehet átlátszó vagy színes) vagy fémből. Feladata az ív bracket-hez (talp, tappancs) rögzítése.

Panoráma-röntgen felvétel (OP): áttekintést ad a fogak alakjáról, a gyökerek lefutásáról, vegyes fogazatban a még elő nem tört maradó fogak számáról és azok állapotáról, illetve a bölcsességfogak helyzetéről.

Retenciós készülék: a rögzített fogszabályozó eltávolítása után viselendő készülék, mely arra szolgál, hogy az elért eredményt stabilizáljuk, biztosítsuk a fogak rögzülését a csont átépüléséig. Lehet kivehető vagy felragasztott változata (nyelv felöli vékony drót), illetve a kettő kombinációja. Hordásuk elhanyagolásakor a fogak visszarendeződése léphet fel.

Rögzített retainer: rögzített helybenntartó készülék, ami egy vékony drótból áll, amik a fogak nyelv felőli felszínén (láthatatlan módon) köti össze a fogakat, megakadályozva az elmozdulást.

Szeparálók: arra szolgálnak, hogy egyes fogakat időlegesen kissé eltávolítsanak egymástól. Leggyakrabban a fogszabályozó gyűrűk beragasztása előtt használjuk őket a hátsó fogak egymástól való eltávolítására. Gumiból és bizonyos fémekből készülhetnek.

Teleröntgen: oldalirányú koponyafelvétel, az állcsontok egymáshoz viszonyított mérete, helyzete és szöge a felvételen látható és számítható. Ennek alapján jutunk korrekt diagnózishoz. A növekedési tendenciák megítélésére is igen hasznos a teleröntgen felvétel.

Tubus: a rögzített fogszabályozó egyik alkotóeleme. Leggyakrabban a hátsó őrlőfogakra ragasztjuk őket. Lehetnek gyűrűre forrasztva vagy közvetlenül a fogra ragasztva. A fogszabályozó ív csúszik bele.

Védőviasz használata: Kezdetben előfordulhat, hogy a bracketek kidörzsölik, felsértik az arc belső nyálkahártyáját. Erre az időszakra javasoljuk a védőviasz alkalmazását. Kis darabot kell lecsípni az anyagból, és azt a problémás bracketre tapasztva máris megszűnt a zavaró érzés!


Barázdazárás: leggyakrabban alkalmazott megelőző beavatkozás. Szerepe az, hogy a szuvasodásra hajlamos fogfelszíneket védőburokkal lássuk el, ezzel meggátolva a szuvasodás kialakulását és/vagy továbbterjedését. Az őrlőfogak rágófelszíne barázdált, ezen területen az ételmaradékok megrekedhetnek és a felszaporodó baktériumok elindítják a fog szuvasodását. A barázdazárás során ezen felszíneket kenjük be híg, folyékony szerrel, amely szétfolyik a barázdákban, megkeményedik. Legkedvezőbb mielőbb a fog áttörését követően elvégezni. Később sötét csíkok jelenhetnek meg a fogak rágófelszínén. Ekkor az ún. minimálinvazív technika segítségével kiterjesztett barázdazárás végezhető, amely a csíkok nagyon finom, vékony fúróval történő felszíni feltárását jelenti a lehető legminimálisabb foganyag feláldozásával.

Tejfogtömés: a szuvas rész eltávolítása után fehér színű üvegionomer cement tömőanyagot helyezünk a tejfogba. Ennek a tömőanyagnak az előnye, hogy folyamatosan fluoridot ad le a fog felé, így nem engedi, hogy az újból kilyukadjon.Töméssel maga a tejfog élettartama nő meg, nem szívódik fel a gyökere idejekorán és mindaddig betölti a funkcionalitását, míg a végleges (maradandó) fog ki nem bújik.

A tejfog anatómiája különbözik a maradó fogaktól, bennük az idegkamra tágabb, a zománcréteg kisebb, ezért a fogszuvasodás sokkal gyorsabban tud terjedni, mint a maradó fogak esetében. A tejfogszuvasodás panasza hasonló a maradó fogéhoz: hideg-meleg érzékenység, édes ételek és italok fogyasztásakor jelentkező fájdalom.Fontos, hogy a szuvas tejfogakat ne hanyagoljuk el, mert helyfenntartó szerepük jelentős a későbbi fogváltás időszakában. Tévhit, ha azt gondoljuk, hogy a tejfogakat nem kell betömni. A szuvas tejfogak környezetében a maradó fogak is károsodást szenvednek.

Tömés: a szuvas rész eltávolítása után a hiányzó részt tömőanyaggal pótoljuk.

Aktuális hírek

IDŐPONTEGYEZTETÉS CÉLJÁBÓL TELEFONON (+36 70 528 0596) VAGY EMAILBEN ÉRDEKLŐDJENEK! This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.